Kapcsolódás
önmagadhoz

Vannak időszakok, amikor nehézzé válik a kapcsolódás önmagunkhoz, másokhoz vagy akár a saját érzéseinkhez. Ilyenkor az ember depressziósnak, levertnek és motiválatlannak érzi magát; az apró örömök már nem töltenek fel. Megjelenhet a szorongás, a túlgondolás, vagy az a frusztráló élmény, hogy ugyanazokon a dolgokon rágódik újra és újra – teljesen terméketlenül. Az ember ilyenkor csapdában érzi magát, mintha beszorult volna, miközben az élet terhei elborítják. Úrrá lesz rajta a kilátástalanság és a kétségbeesés. Előfordul, hogy a nehézségek elől a menekülés olyan formáit választja, mint az alkohol, a kábítószerek, a pornográfia vagy a túlzott „görgetés". Az élet fárasztóvá és üressé válik, a kétségbeesett próbálkozások pedig látszólag csak még mélyebbre ássák azt a gödröt, amibe bekerült. Máskor nyugtalanító belső képek, irracionális gondolatok vagy érzelmi viharok kínozzák. Gyakoriak a visszatérő „betriggerelődések" is, amelyek okát ugyan már tudja vagy sejti, mégsem képes nyugodt maradni.

Hiszem, hogy a problémák pontos felismerése reményt és enyhülést hoz. Ezért a folyamataimat – szükség esetén – pszichodiagnosztikával kezdem. Az egyéni kezelési terv kidolgozása után személyközpontú és pszichodinamikus módszerekkel segítem a klienseimet, hogy megértsék a visszatérő mintázataikat. Ahol pedig ez sem hoz enyhülést, ott a mélyebb érzelmi rétegekhez való hozzáférés megsegítésén keresztül támogatom a gyógyulásukat.